|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Török Albert 2000. október 10.Az aranyosszéki település, Harasztos református templomának háromszáz éves évfordulójáról okt. 7-8-án rendezvénysorozattal emlékeztek meg. Először a helyi asszonykórus lépett fel, majd megnyílt a jelenleg Harasztoson élő Nagy Enikő, a falu szülötte tűzzománc munkáinak kiállítása. Ismertették a Harasztos /Médium Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy/ című könyvet, mely hét neves szerző, Keszeg Vilmos néprajzkutató, Murádin Jenő művészettörténész, Murádin László nyelvész, Nagyi Márton lelkipásztor, Török Albert mérnök és Zsigmond Győző néprajzkutató tanulmányát, valamint Jókai Mór regényes elbeszélését tartalmazza. Ezután felavatták az első és második világháborúban elesett hősök emlékművét. /Németh Júlia: A templom és a művészet ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./2000. november 4.A Harasztos /Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című kiadvány több mint falumonográfia. Szerkesztője Zsigmond Győző, a Bukaresti Tudományegyetem docense. A falu történeti bemutatására Murádin Jenő vállalkozott, a harasztosi református egyház történetének bemutatására pedig Nagyi Márton helyi református lelkész. Harasztos folklórját Keszeg Vilmos mutatta be, Török Albert írása Harasztos család- és keresztneveivel foglalkozott, Murádin László pedig Harasztos ragadványneveivel és tájszólásával. /Szabó Róbert-Csaba: Harasztos könyve. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./2006. december 7.Török Albert amatőr festő Székelyudvarhelyen jótékonysági kiállításra készül. Festményei bevételével támogatja Kallós Zoltánnak a szórványban élő gyerekek számára Válaszúton épülő iskoláját. Szeptemberben ugyancsak városában már volt hasonló célú kiállítása. /Barabás Blanka: Kiállítás segítő szándékkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 7./2009. március 26.Török Albert festményeit állították ki a kolozsvári Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumban. Török Albert a kiállított képek eladásából származó bevételt egy, Magyarfülpösön felépítendő magyar nyelvű kollégiumnak szánja. A kollégium célja a vidéken, szórványban élő magyar ajkú ifjúságot anyanyelvi oktatásban részesíteni. /P. L.: Festészet az anyanyelvért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./2010. április 20.Könyv, vers, festmény és zene az Áprily-estekenA nagyenyedi Áprily-estek ünnepi rendezvényén könyvbemutatóval és festészeti kiállítással emlékeztek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület megalakulásának 125. évfordulójára. A rendezvény központi témája Adamovits Sándor Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című, a szerző életében megjelent utolsó könyvének bemutatása volt. Király László, az író egykori magyartanára felidézte a jeles tanítvány alakját, munkásságának lényeges vonásait. Adamovits Sándor életének legfogékonyabb éveit "… az erdélyi hagyománysűrűség városá"-ban, "a dús hagyományú és dús gyümölcstermésű" Maros-parti kisvárosban, Nagyenyeden töltötte. Az Őrhegy lábánál fekvő sétatéri villából, Áprily Lajos első enyedi lakásának, Jékely Zoltán szülői házának szomszédságából a kápolnadombi diákemlékmű mellett elhaladva jár be naponta a kollégiumba. Az akkor még a hajdani Enyed hangulatát árasztó Bethlen utcán Áprily Lajos második otthona és Vita Zsigmond lakása előtt halad el, szemben vele a Vártemplom vaskos tornya, jobbra a kollégium neoklasszikus épülete. Ez a sajátos hangulatú környezet és a kollégiumi tanulmányi évek szerettették meg vele a természetet és a transzszilván irodalmat, amelynek bűvöletében élt haláláig. Ez határozta meg irodalmi munkásságának jellegzetes témavilágát: az Erdélyi Helikon írói csoportosulás történetének kutatását. Ezt a célt szolgálta irodalomszervezői munkássága is. Mint a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke, életének utolsó évtizedét e nemes ügynek szentelte. A nyugdíjazásáig kereskedelmi szakemberként dolgozó Adamovits már a hetvenes évek végétől rendszeresen jelentkezett a hazai magyar sajtóban, főleg irodalmi, művelődési jellegű olvasmányos írásaival. A bemutatott kötet a három évtizedes, több mint négyszáz írást felölelő termésből készült válogatás, Bögözi Attila szerkesztői munkáját dicséri. Király László közvetlen, meleg hangon mutatta be az egykori tanítványt, a későbbi barátot. Érdekfeszítő, színes előadásával a nagyszámú hallgatóság elé idézte a hajdani Nagyenyedet, annak varázslatos természeti szépségeit, szellemi gazdagságát. A kötetet bemutató, egy életen át az enyedi kollégiumot szolgáló professzor az öt fejezetre tagolt, félszáz kisebb-nagyobb írást mesterien szemlézi. Komplex képet ad a szerző témavilágáról, finom érzékkel emeli ki a legérdekesebb, a legjellemzőbb írásokat, különös tekintettel az enyedi vonatkozásúakra, amelyeket találó, frappáns szemelvényekkel mutat be. Remek párhuzamaiban virtuális hidat épít az enyedi helikonisták, Áprily Lajos, Kemény János, Szentimrei Jenő, Berde Mária, Sipos Domokos, Vita Zsigmond és Adamovits Sándor közt. Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő, aki mindig nagy szeretettel jön Enyedre, Adamovits Sándor két kedvenc versének elmondásával és a kötet két remek kis írásának felolvasásával tette még emlékezetesebbé a tartalmas délutánt. Bögözi Attila, a könyv szerkesztője, betekintést engedett a szerkesztés műhelytitkaiba, a különös cím megválasztásának körülményeire, a válogatás szempontjaira. Enyedre varázsolta a "gróf urat" (így nevezték a szerzőt legjobb barátai), akinek lételeme az írás volt és aki nyugdíjazásával új életet nyert, ugyanis ekkor kezd behatóbban foglalkozni dédelgetett témájával és a marosvásárhelyi Vártemplom Új Kezdet című gyülekezeti lapjának szerkesztésével. A könyvbemutató méltó keretét a harasztosi származású, Székelyudvarhelyen élő Török Albert enyedi véndiák realisztikus táj- és faluképei biztosították. A szülőföldjétől térben elszakadt Török Albert szabadidejének egy részét a festészetnek szenteli. Képeinek témavilága a bölcsőhelyéhez és a székely faluhoz való erős ragaszkodását, szeretetét igazolja. A Szülőföld című kiállítás képeihez, amelyekből mintegy negyven olajfestményt állított ki a festő egykori iskolavárosában, jól illett a Sütő András írásaiból ő maga összeállította szöveg, amelyet Turzai Melánia magyar szakos tanárnő olvasott fel. Az ünnepi Áprily-est befejező részében Fodor László nyugalmazott zenetanár Robert Schumannra emlékezett születésének 200. évfordulója alkalmából. A zeneszerző műveiből elhangzott részletek után könyvvásárral, a tárlat megtekintésével és Adamovits Sándorné szeretetvendégségével zárult a tartalmas délután. Az április 15-i ünnepi délután sikere is beszédesen bizonyítja, hogy a Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület rendezvényei iránti érdeklődés fokozatosan nő. Ez is igazolja, hogy él a magyar Nagyenyed. A hajdan oly híres Maros-parti kisváros emléke nem megy és nem mehet feledésbe! Józsa Miklós Népújság (Marosvásárhely) 2015. augusztus 18.Székely kenyér és szabadságEgy kis sepsiszéki település nagy ünnepe Öntudaterősítő és a maga nemében egyedi eseményt, a Pityókás Házikenyér Napját ülték az elmúlt hétvégén Kálnokon, melyen a tikkasztó hőség ellenére is jelen volt a kis háromszéki település apraja-nagyja, hogy együtt adjon hálát a Jóistennek a mindennapiért, valamint közösen örüljön, lakomázzon és vigadjon. Ez alkalomból sor került a Székelyföldet körbe vágtázó lovas staféta ünnepélyes váltására is. A helybéli fúvószenekar kíséretével kanyarodott ki a hatalmas székely zászlót méltóságteljesen hordozó huszárokból, valamint nemzetiszínű szalaggal körbefont házikenyereket és búzakoszorút vivő székely ruhás lányokból álló menet a helyi pékség udvaráról a művelődési ház felé. Itt már a falu népe és a vendégek kíváncsisággal vegyes türelmetlenséggel vártak rájuk, megérkezésük után pedig együtt énekelték a székely himnuszt, melynek akkordjaira a hősök emlékműve mellett állított rúdra felvonták a székely zászlót. Versmondás könnyek közt A nemzeti hovatartozás megvallásának e szívszorongatóan felemelő percei után Kisgyörgy Sándor polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, aki a jelen nehézségein a közösséget átsegítő hit és önbizalom, valamint a táplálékunkat biztosító kenyér tiszteletének fontosságát emelte ki ünnepi beszédében. A kenyérnek a székely és magyar ember életében betöltött fontos szerepét a szólásmondásainkban, népmeséinkben és mondáinkban való sűrű jelenléte is bizonyítja, hívta fel a jelenlévők figyelmét a kálnoki pityókás kenyeret sütő vállalkozás nevében felszólaló Nagy Mihály, aki a meghatottság könnyeivel küszködve olvasta fel a társával, Recsenyédi Bélával közösen megfogalmazott gondolatokat. A kálnoki székely pityókás kenyér előtti, bensőséges hangulatú tisztelgés záróakkordjaként Recsenyédi Hanna elszavalta Pataki Edit Áldott kenyér című versét, majd Bács János nyugalmazott református, illetve Szabó Adél unitárius lelkipásztor közös imával végződő fohásza és áldása következett. Az ünnepség a művelődési ház kertjében folytatódott, melynek kapujában székely ruhás és kokárdás asszonyok jóféle köményes pálinkával és ropogós házikenyérrel fogadták a közönséget. Népünnepéllyé terebélyesedett A továbbiakban gondos kezek által felhúzott sátrak árnyékából lehetett követni a változatos műsorszámokat, miközben a szervezők jóvoltából az étvágyát és szomját is kedvére oldhatta bárki. A színpadon és a gyepen eközben mezőségi és cigány táncok, székely és csángó népdalok, humoros jelenetek, fúvószene és szavalatok követték egymást, de Recsenyédi Hanna, Attila és Hunor, valamint Molnár Hilda jóvoltából egy-egy gyalogos és lovas íjász bemutatót is végigizgult a nagyérdemű, miközben dr. Kádár László állatorvos nagy szakértelemről tanúskodó magyarázatát hallgatva a lovaglás és íjászat történetébe is betekintést nyert. A délután egyik fénypontját kétségkívül a Székely lovasok a Székelyföldért elnevezésű váltó éppen soros lovasainak percre pontos megérkezése jelentette. Hatalmas taps fogadta a vágta és tűző nap együttes hatásától csatakos paripákat, és az őket hetykén megülő, szintén verítékes, de mosolygó legényeket. Ők azok ugyanis, akik egy lelkes és bátor csapat tagjaiként száguldanak végig ezen a nyáron is szülőföldünk határán, hogy tettükkel és a szélben csattogó, magasra tartott székely lobogóval bizonyítsák a létünket tagadó bukaresti hatalomnak, hogy mi akaratuk ellenére is még vagyunk, és lenni akarunk a jövőben is. Székely staféta „Mi, székely lovasok, ezen a módon juttatjuk kifejezésre szabadságvágyunkat és az ebből fakadó autonómia-igényünket” – fogalmazott Jakab Kevend, a háromszéki útszakasz megszervezője és ezúttal a staféta szerepét is betöltő lobogó egyik hordozója, aki Költő Zsomborral együtt Szárazajtától a zalánpataki szénégetőig továbbította azt. Miután átadták nekik, a váltó soron következő tagjai, Szucsu Attila és Veress Szilárd a polgármester elé járultak a székely lobogóval, hogy az érintett települések elöljáróihoz hasonlóan arra ráköthesse a Kálnokot jelképező szalagot, majd elvágtattak Árkos irányába. Az esti órákban Gábor Áron kökösi emlékhelyén láttuk viszont szél tépte nemzeti ereklyénket, ahol meghajtották a székely szabadsághős emléke előtt, majd tovább ügettek vele a béldi híd felé. Amint megtudtuk, az éjszaka folyamán Felsőháromszéken volt ugyan némi késés, de azt a Török Albert által vezetett Kassai Lovas Íjász Iskola tagjainak köszönhetően a megye Katrosa felőli határáig sikerült behozni, így az őket felváltó csíki lovasok idejében érkezhettek meg Csíksomlyóra, majd az egyben végállomást is jelentő kiindulópontra, Csíkcsicsóba. Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. április 11.Megrongálódott a templom MezősámsondonA mezősámsondi római katolikus templom ideális környezetben, büszkén magasodik a falu fölé. Mária-Terézia idejében, 1770-ben épült, miután elődjét, az 1757-től álló fatemplomot lebontották. A római katolikus hívek a faluban megfogyatkoztak, a templom gyakorlatilag hívek nélkül maradt. A barokk építészet e mezőségi remekében kéthavonta tartanak misét, akkor is csak hárman-négyen vesznek részt. A templomhoz közeledve szembetűnik, hogy körös-körül mállik róla a vakolat, a toronyról szintén, a falak salétromosak. A templomkert gondozatlan, az ott található sírkövek düledeznek, van olyan, amit fel is döntöttek. A parókia, ami a templommal egy időben épült, hasonló állapotban van. Mivel 1981 óta nincs állandó plébános, az épület üresen áll. Török Albert, a gondnok őrzi a templom kulcsát, ő nyitott ajtót, hogy betekintsünk a jobb időket is megért hajlékba. Dicsőség Istennek! – olvasható a nagybetűs felirat a szép barokk templomban, amelynek padjai régen megteltek. A sámsondi a marosvásárhelyi–remeteszegi plébánia fíliája, ezért e plébánia lelkésze, Szénégető István római katolikus plébános a beszolgáló lelkész, aki kéthavonta jár ide misét tartani. Telefonon kerestük meg a templom sorsa felől érdeklődni, felvázolva az általunk tapasztaltakat. Szándékuk és vágyuk, hogy rendbe hozzák a templomot, azonban a lehetőség egyre kevesebb. Bevallása szerint nagyon rég halogatják a sámsondi templom ügyét. Ennek részben az az oka, hogy nagyon kevés hívük van, s még azok sem vesznek részt a misén, akik el tudnának menni a templomba. A misére járók száma mostanában háromra zsugorodott. A plébánoshoz tartozó 31 falu közül ilyen szempontból a "legfájdalmasabb" Sámsond. Azzal van szerencséjük, mondja a plébános, hogy a görög katolikusok itt tartják istentiszteleteiket, így legalább az ima megmaradt a templomban. – 2002 óta szolgálok Sámsondon, a fokozatos létszámcsökkenés megállíthatatlan. Híveim nagy részét kikísértem a temetőbe. Kevesen maradtak. Próbálkoztunk zarándoklattal, családokkal mentünk ki, hogy gyermekzsivaj legyen a templom körül, hogy életet leheljünk a közösségbe. Arra is volt próbálkozás, hogy egy hatgyermekes székelyföldi családot költöztessünk a papi lakba, hogy élettel töltsük meg az épületet, hogy egy gazdaságot hozzunk létre, s a templom környezetét rendbe hozzuk. Azonban ez nem sikerült úgy, mint egy hasonló sorsú plébánián. Próbálunk pályázni, akárcsak a mezőbándi templomért. A faluban el kellene kezdeni a cigánypasztorációt, ezek a feladatok. A fő figyelmet azonban oda fordítjuk, ahol több hívünk van – fogalmazott a plébános. Mezey Sarolta Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
